Az utolsó ilyen menüpontban az északi nemzetek furcsa, de ínycsiklandozó gasztronómiai különlegességeit, és szokásait mutatom be. Ötödikként jöjjön tehát Svédország, Finnország, Norvégia, és Dánia.
A svéd konyha, és étkezési szokásaik
Nehéz elképzelni, hogy 30 éve a svéd ételek még szinte kivétel nélkül a burgonya, a hagyma és a hering triójából készültek. A fűszeres polcokon a bors mellett legfeljebb a babér, és a fahéj volt megtalálható. A svédek által csípősnek hitt ízek leginkább az áldási ostya ízvilágára emlékezetettek. AZ utóbbi tíz évben azonban meglepő fordulat állt be: Stockholm rövid idő alatt Európa egyik legizgalmasabb kulináris metropolisává nőtte ki magát.
A hagyományos svéd konyha, a husmankost, az évszázadok alatt alakult ki, és magán viseli a viking, a számi / lapp /, a török, a francia, és az angol konyha hatásait. A féktelen lakomáikról híres vikingek fő eledele a hal, és a hús volt. A babot, a répát, a hagymát saját maguk, vagy rabszolgáik termesztették. A középkorban a hal, és a hús mellett a káposztaleves, a kása, az árpakenyér, és a tejbedara volt az alapélelem. Az első Bernadotte-házi király, a francia Károly János / 1818-1844 / az ehetettlen svéd ételek helyett sokszor főtt tojással csillapította éhségét. A szokásból hagyomány lett, és a díszvacsorákon, Nobel-banketten is megjelent. A XX. század elején javult a gazdasági helyzet. Egyre több gyümölcsöt, zöldséget, halat, húst, zsírt fogyasztotak. A II. Világháború után olasz vendégmunkások telepedtek le, és megszerettették a svédekkel a pizzát, meg a spagettit. Az 1980-as bevándorlással sok egzotikus gyümölcs, fűszer, és étel érkezett Ázsiából, Afrikából, és a Közel-Keletről.
Jellegzetes ételeik közé sorolható a Pácolt, hagymás, kapros hering, amit főtt burgonyával esznek, vagy a Hecsedlileves. Ezt egyes helyeken hidegen zúzott mandulával, tejszínhabgombócokkal tálalják. Az északi országrészben, Norrlandban népszerű a Pitepalt, ami burgonyás tésztában sült oldalas. Az IKEA árúházak ízletes húsgolyóinak neve a Köttbular. Ehhez darált húst, tojást, és vízbe áztatott zsemlemorzsát gyúrnak össze finomra vágott hagymával, sózzák, borsozzák, majd nedves kézzel apró golyócskákat gyúrnak. Előfordulhat, hogy sütés előtt előfőzik. Bechamell mártásos makarónival vagy burgonyapürével tálalják, és vörösáfonya-lekvárt adnak hozzá.
Hagyományos karácsonyi ételük a Janssons Frestelse, vagyis tejföl és tojás helyett tejszínnel és szardellával készült rakott burgonya. A Surströmming / savanyú hering / a bátrak eledele. Ennek éves kóstolója minden év augusztus harmadik csütörtökén van. Semmi máshoz nem hasonlítható svéd különlegesség. Illata iszonyatosan büdös. A májusban kihalászott heringeket híg sós lében pácolták. Ezeket hordókba tették, amiket eleinte a napon hagytak, majd az erjedés után beásták a földbe. Ünnepi ételnek tartják, bár a világon egyedül a svédek fogyasztanak rothadt halat. A szakértők igényesen vizsgálják minőségüket. Főtt krumplival, hagymával, és tejföllel összekeverve vajjal megkent vékonykenyérbe göngyölik, és megeszik. Snapsszal öblítik le. Felejthetetlen élmény. Ugyancsak augusztusban tartják a hagyományos ráklakomát. Svédországban ugyanis novembertől augusztusig tilos folyami rákot fogni. Augusztus 3-án oldják fel a tilalmat, és ekkor pontban éjfélkor országszerte megkezdődik a rákfogás. A világ legnagyobb ráklakomáját a Malmöi-fesztivál nyitónapján ülik. A következő képpen kell elképzelni : Az asztal közepén tornyosuló rákhegyből kiválasztott példányt hasával felfelé fordítva felemelik, és a potrohát szívni kell. Só, kapor, hal íze van. Késsel kinyesik a rák szemeit, és a tapogatócsápjait. A felnyított koponyáját is kiszívják. A kemény páncél belső faláról lehalásszák a sárga színű rákvajat. Ezzel kenik meg a pirítóst, és vékony szelet sajtot tesznek rá. Közben köményes-ánizsos pálinkával koccintanak. A feszes húsú rózsaszínű farokrész a legfinomabb falat, ezért ezt hadják a végére. Itt már sörrel koccintanak. A Midsommar-napi / Szent Iván-napi / vacsora mellett az év legfontosabb kulináris eseménye a "julbord", a karácsonyi svédasztal. Az asztal "sós felén" tucatnyi pácolt heringfajta, füstölt és pácolt lazac kapros graclaxmártással, füstölt angolna, törpemaréna, felvágottak, és sonka sorakozik. A "melegtál oldalon" parányi sült kolbászkák, húsgolyók, szardíniás rakott burgonya található. Az asztal északkeleti és délnyugati sarkára helyezik a kenyérkosarakat. Mindehhez furcsa ízű karácsonyi sört, és snapszot isznak. Külön-külön asztalon sorakoznak a sajtok szőlővel, valamint a kávé mellé való sütemények, csokoládétorta.
Az emberi gyomrot nem a karácsonyi svédasztalhoz tervezték. Az edzett svéd tudja, hogy csak a kedvenc fogásaiból vegyen, és eközben többször cserél tányért. A heringtányért a hideghal-tányér követi, majd a hús -, és salátatányér, majd a melegtányér, és végül a desszerttányér. És végezetül mindez hogyan néz ki egy turista szemszögéből? A mit sem sejtő turista kiéhezett sirályként csap le egyszerre a pácolt heringre, a rénszarvasra, az almaszószos sertéskarajra, a gombás rántottára. Amikor a tányér ismét kivillan az étel alól a mohó külföldi azonnal újra beáll a sorba egy újabb adagért. A karácsonyi svédasztal íly módon nem lehet épp bőrrel megúszni.
"Maguk minden nap így vacsoráznak?" - kérdezi a turista mielőtt elájulna !
A finn konyha, és étkezési szokásaik
A finn konyha ötvözi a keleti és nyugati elemeket egyaránt. A helyi hagyományok mellett a kontinens ízvilága is hatással volt a helyi ételekre. A hagyományos ételek megmaradtak, ugyanakkor napjainkban az egészséges táplálkozás jegyében változnak. A kolbász például ma már húsosabb és állati zsiradék helyett növényi olajokkal készül. Általánosságban elmondható, hogy igyekeznek csökkenteni a zsíros ételek arányát, és minnél több zöldséget, gabonafélét fogyasztani. A reggeli egyre fontosab szerepet tölt be az étkezésbe. Ezért ezt ennek megfelelően bőségesen fogyasztják. Népszerűek a müzlik, a gabonafélék, a joghurtok. Természetesen a pirítós sem maradhat el, mint ahogyan a kávé vagy a gyümölcslé sem. Tengermenti ország lévén népszerűek a tenger gyümölcsei, és a különféle halak. Sokféle ízesített sonkát fogyasztanak, és kenyérféléből is gazdag a választék.
Van egy-két helyi szokás az ételek tekintetében, ami első hallásra talán furcsának tünhet, de csak meg kell kóstolni. Ilyen szokás például, hogy egyes húsételeket mézzal illetve lekvárral esznek. Tipikusan finn ételek közé sorolható a Karjalai pörkölt, a Gravi Lohit / sós lazac friss kaporral /, a Kala Paperissat, a rénszarvas vagy medve sült, vagy a Lihapullat / finn húsgombóc /. Ebédhez vagy a csapvizet vagy a Kotikalja elnevezésű gyenge sört fogyasztják. Isznak vodkát is, de csak mértékkel. Bár úgy tartják, hogy a finnek egyik része alkoholista, a másik része pedig absztinens. Kisebb városokban az éttermek ragaszkodnak a hagyományos ételekhez és receptekhez, ami az utazók számára nem mindig kellemes meglepetés. A nagyobb városokban nemzetközi konyhára alapozó étlapokat is felfedezhetünk.
Finnországban minden ünnepnek megvan a hagyományos étele. Az adott napon mindenhol lehet őket kapni, és otthon a háziasszonyok is ezeket készítik el. Február 5-én nemzeti himnuszuk költőjének, Runebergnek az ünnepe van. Ilyenkor az ő kedvenc süteményét fogyasztják országszerte. Húshagyó kedd hagyományos étele a sárgaborsó leves, és a farsangi punccs.
A kávézásnak is fontos szerepe van a mindennapokban. Mindig süteménnyel, és nyugodt körülmények között fogyasztják!